A ritkán észlelhető halójelenségek közé tartoznak az antiszoláris halók, ezek, mint nevük is utal rá, a Nappal ellentétes irányban láthatóak. Itt a kizárólag antiszoláris égterülethez kötődő elemek mellett olyan halvány ritkaságokat is megfigyelhetünk, melyek a Nap irányából indulva érnek el idáig. Ezeket elsősorban akkor érdemes keresni, ha látványosak és éles megjelenésűek egyébb, gyakoribb halóelemek (pl. fényes melléknapok, zenitkörüli ív, oldalívek, felső érintőív, melléknap-ív), de ez nagyban függ attól, hogy felhőn vagy gyémántporon keressük-e őket. Mivel az adott pontról belátható égbolton levő fátyolfelhőzeten belül a jégkristályok formája és minősége térben változhat, így a Nap környékén megjelenő látványos halók nem jelentik azt, hogy a másik irányban is van valami, viszont ugyanígy megjelenhetnek halók az antiszoláris részen úgy, hogy máshol nincsenek, vagy csak gyengék. Tehát fátyolfelhős idő esetén mindig érdemes leellenőrizni a teljes égboltot halókat keresve. Gyémántpor-hullás esetén minden irányban hasonló kristályokat találunk, így ilyenkor látványos ,,műsor” esetén mindenképp nézzünk a hátra is, szinte biztosan látunk antiszoláris halókat is.
A legtöbb, nappal ellentétes irányban megfigyelhető halóelem fehér, mivel a kristályok lapjairól visszatükröződő napfény alakítja ki őket. Leggyakrabban a melléknap-ív Naptól távoli részét észlelhetjük, ilyenkor érdemes 120°-os melléknapokat is keresni (viszont ezek nem feltétlen láthatóak melléknap-ív jelenlétében, sőt, annak hiányában is előfordulhatnak). A melléknap-íven az antiszoláris pontban (éppen szemben a Nappal, amerre az árnyékunk mutat) látható kifényesedés az ellennap, itt több halóelem is keresztezi egymást, és ezek összeadódó hatása okozza ezt a kifényesedést. A 120°-os melléknapoktól az ellennap irányába haladva a melléknap-ív halványodik, itt enyhén kékes árnyalatot vehet fel (ez a nehezen megfigyelhető kék folt). Tovább haladva egy rövid szakaszon újra kifényesedés észlelhető, ez a Liljequist-melléknap (első megfigyelőjéről, G.H. Liljequist svéd meteorológusról elnevezve), mely tökéletes hatszögű lapkristályokat igényel, ezért nagyon ritka.
A kizárólag oszlopkristályok által létrehozott halók közül az antiszoláris pont fölött hurkot formáló a Tricker-ív említendő, mely a melléknap-ív alatt a diffúz ívekben folytatódik, a hurok felső részét az alnap-ív érinti, mely részben horizont alatti haló (átmegy az alnapon, innen a neve), viszont a Naptól távolodva felnyúlik a horizont fölé. Az antiszoláris pontba csatlakozik be a halvány, enyhén színes Wegener-ív is, melynek másik fele egy hatalmas hurokként a felső egészen a 22°-os haló és felső érintő találkozásáig kiterjed.
Angol megnevezések: anthelic halos (Diffúz ívek: diffuse arcs, Tricker-ív: Tricker’s anthelic arc, kék folt: blue spot, Liljequist-melléknapok: Liljequist parhelia, alnap-ív: subparhelic circle, Wegener-ív: Wegener arc, ellennap: anthelic point, 120°-os melléknap: 120° parhelia)
Az antiszoláris halókat bemutató szimulált ábra a Les Cowley és Michael Schroeder által fejlesztett HaloSim3 szoftwerrel készült.