A magaslégköri jelenségeket a sztratoszférában és a mezoszférában érdemes keresnünk, mintegy 10 és 100 km közötti magasságban. A magaslégkör fizikai jellemzői lényegesen eltérnek az időjárásunkat alapvetően meghatározó troposzféra tulajdonságaitól. A légkör sűrűsége itt több nagyságrenddel kisebb, gázösszetétele még csak nyomokban sem hasonlít az alsó légrétegéhez, vízpára pedig szinte egyáltalán nem fordul elő. Ilyen különleges viszonyok között különleges jelenségek alakulhatnak ki. A sztratoszférában, még viszonylag alacsony magasságban jelennek meg a gyöngyházfényű felhők és itt mozognak a vulkáni naplementét okozó kén-dioxid felhők. Valamivel feljebb jelennek meg a TLE-jelenségek közé tartozó vörös lidércek és kék nyalábok. A világűr határán, a mezoszféra felsőbb rétegeiben találkozhatunk a sarki fénnyel, a légkörfénnyel és az éjszakai világító felhőkkel. Valamint – habár a légkörünkhöz nem sok köze van – itt ejtünk szót az állatövi fényről is. A rakétanyomok szintén légkörünk magasabb régióiban láthatóak, így róluk is olvashatsz.