A jelenség a Napot, vagy a Holdat körülvevő fehér, esetenként vöröses színben pompázó fénykör. Az egyik leggyakoribb haló, főleg összefüggő cirrosztrátusz felhőzeten jelenhet meg, gyakorta melegfrontok előtt. Oszlop alakú jégkristályok hozzák létre, az oldallapokon bejutó fénytörés hatására. Walter Tape elmélete szerint a kristályok nem magányos oszlopok, hanem csokorszerűen egybekapcsolódottak, ilyeneket láthatunk például mediterrán ciklonok havazásában, persze, csak megfelelő nagyítással.
A 22° haló szimulációja a HaloSim oldalon:
Napmagasságtól független megjelenésű, távolsága a Naptól 22°, innen ered a neve. A körív Nap felé eső oldala vöröses színű lehet, kifelé fehéressé, kékessé fakul. Ez a haló gyakran a Hold körül is kialakul, s talán a Hold gyengébb, kevésbé vakító fénye miatt sokkal többen láttak már ilyen „holdudvart”, mint a Nap körüli halót. A népnyelvben a holdudvar azonban nem ezt a jelenséget jelöli, hanem az elhajlási jelenségek közé tartozó koszorút.
A sok millió oszlopkristályon megtörő fény 21,7° és 50° között lép ki a kristályból, a legtöbb 22° körül. A térbeli elhelyezkedés bármilyen lehet, de a jelenség kialakulásában a szemlélőt és a Napot összekötő elméleti tengelyre merőleges kristályok játszanak szerepet.
A körív lehet teljes, vagy csak részben látható, ám a Naptól való távolság minden esetben 22°. Próbáld csak ki; ha kinyújtott karral mérsz egy nagyaraszt az égre, az nagyjából 20°. Tehát ha hüvelykujjad kitakarja a Napot, akkor a kisujjad pont eléri a haló szélét. A jelenség közel alakul ki a Naphoz, a szemed épségére épp ezért különösen vigyázz! A Hold esetében persze nincs ilyen gond. A 22°-os haló a Sarkvidéktől az Egyenlítőig, az év bármely időszakában előfordulhat, hazánkban is gyakran észlelt jelenség.
A régiek úgy tartották, hogy e jel tartós esőzés előhírnöke és ebben nem is tévedtek sokat, hiszen melegfrontok előtt, lassan mozgó cirrostratus felhőzeten gyakorta megjelenik.
Angolul: 22° halo, small halo
Szleng: 22-es