Komplex halójelenségről akkor beszélünk, ha több halóelem is látható egyszerre. A halóelemek láthatóságát a kristályok formája, rendezettsége és minősége határozza meg, utóbbi gyakran korlátozza a felhőkön látott jelenségek erősségét, míg egyes, tökéletes kristályokat igénylő ritka elemek megjelenését akadályozza.
A csak néhány, gyakoribb elemet tartalamzó komplexumokat viszonylag sokszor láthatjuk, míg a több elemből álló, látványosabb komplexumok ritkák, nagy szerencse kell a megpillantásukhoz. Mivel a felhőkben található jégkristályok minősége térben változó lehet, így sokszor a halókomplexumok is csak darabokban jelennek meg ott, ahol erre alkalmas kristályok vannak, ráadásul sokszor maga a felhőzet sem borítja teljesen azt az égrészt, ahol a halónak látszania kéne, így azon a részen kristályok hiányában nem láthatjuk a jelenséget. A ritkább, speciális körülményeket (tökéletes kristályok, pontos rendeződést lehetővé tevő majdnem szélcsend) igénylő ritka halóelemeket gyakrabban láthatjuk komplexumok részeként, mint magukban (pl. Parry-ív, oldalívek, zenitkörüli ív, melléknap-ív, Wegener-ív stb.).
Gyémántpor esetén minden irányban hasonló (ráadásul a felhőkben találhatóknál jobb minőségű) kristályok vesznek körbe, így ilyen formában találkozhatunk a leglátványosabb halókomplexumokkal (mivel a felszín közelében általában jóval alacsonyabb a légmozgás, mint a fátyolfelhők kb. 10 km-es magasságában, így a kristályok rendezettebbek is). A gyémántpor esetén a leggyakoribb korlátozó tényező a kristályok sűrűsége: sokszor a kis mennyiség miatt csak a fényesebb halóelemek tudnak megjelenni, de ha egy sűrűbb hullás közepén találjuk magunkat (pl. működő hóágyúk közelében), szinte biztosra vehető a látványos ,,műsor” nem csak a Nap irányában, de annak háttal állva is.
Angol név: complex halo