Néhány halójelenség megpillantásának feltétele, hogy lássuk a horizont alatti területeket. Ez leggyakrabban repülőgépről vagy magas hegyek csúcsáról lehetséges, de kamerával felszerelt meteorológiai ballonokról is fotózták már őket. Ha a Nap (vagy egyéb fényforrás) pontosan a 0°-on van (tehát éppen a horizonton), a horizont alatti halók tökéletes másai a horizont felettieknek, mintha csak azok tükörképei lennének, viszont a napmagasság növekedésével ezek egyre különbözőbb formát öltenek. Ha a fényforrásunk a horizont alatt van, minden megfordul, és a klasszikusan horizont alattinak ismert halókat láthatjuk fent, ezt használják ki a finn halókutatók is, amikor egy alacsonyan elhelyezett reflektor fényénél magasabb helyről észlelik a ,,horizont alatti” halókat az égen.
A horizont alatti halókat a megfigyelésükhöz szükséges feltételek (odalátás a horizont alatti részre) miatt ritkán lehet észlelni. Ha mégis sikerül, leggyakrabban az alnapot láthatjuk két almelléknap, esetleg a belőlük kinyúló almelléknap-ív társaságában, ezek lapkristályokhoz kötődnek és van felszíni változatuk is. A fehér fényű alnap a kristályok felső lapjáról visszavert fényből alakul ki, a Nap tükörképe (ehhez rendezett kristályok szükségesek nagyjából vízszintes tükröző felületekkel, kevésbé pontos rendeződésnél a fényfolt hosszában elmosódik, ekkor alsó naposzlopot figyelhetünk meg). Az almelléknapok a látszat ellenére nem a melléknapok tükröződései, hanem egy új fénysugár-útnak köszönhetőek a kristályban, ennek köszönhetően kicsit más a formájuk, mint a klasszikus melléknapoknak.
Szerencsés esetben láthatjuk az oszlopkristályokon kialakuló alnap-ívet, ez nevét onnan kapta, hogy az alnapnál keresztezi saját magát, viszont csak részben számít horizont alatti halónak, mivel a Naptól távolodva egyre fentebb ér, a Nappal ellentétes irányban már a horizont felett van (minél alacsonyabban van a Nap, annál kisebb része van a horizont alatt, legmagasabban éppen a Nappal szemben van). Bár nem valódi horizont alatti haló, de alacsony napállás esetén azok társaságában gyakran megfigyelhető az alsó érintőív (a Naptól való távolsága miatt 22°-os napmagasság alatt ez az elem a horizont alatt van, ugyanígy 22°-os halónak is egy része, ez a rész megjelenhet felszíni halóként is.)
A horizont alatti halókat bemutató szimulált ábra a Les Cowley és Michael Schroeder által fejlesztett HaloSim3 szoftwerrel készült.
Angol név: subhorizon halos