A gyakori halójelenségek évente 10-100 alkalommal is létrejönnek, ezzel szemben a ritka jelenségek csak 2-3 alkalommal, esetleg még ritkábban, például a gúlakristályokon kialakuló halókat átlagosan 3 évente egyszer pillanthatjuk meg.
Először nézzük, mely halók tartoznak a ritkaságok közé (zárójelben a gyakoriság éves számadatával)!
Felső oldalív / 46 fokos haló (4,2)
Melléknap-körív (4)
120°-os melléknap (1,2)
Parry-ívek (1,1)
Gúlakristályos halók (0,3)
Minden, eddig nem említett halóelem összesen (1,5)
Vannak halóelemek, amelyek az eddigi megfigyelések alapján kizárólag gyémántporon jelentek meg, ilyen például az alig néhány éve felfedezett Moilanen-ív (Jarmo Moilanen finn veterán halószakértő felfedezése alapján), vagy a Kern-ív, amelynek létrejöttét ugyan elméleti számításokkal már korábban megjósolták, de ezt is csak néhány éve sikerült először megörökíteni. Ezekhez az elemekhez nagyon különleges kristályok szükségesek! Számos, szintén rikán látott halóelemet akkor látunk, ha a Napnak háttal állunk, ezek sokszor szintén gyémántporon jönnek létre, így vagy sítúrán, vagy a sarkvidékeken van igazán jó esélyünk a megpillantásukra.
Van számos halóelem, amelyeket azért nem láthatunk gyakran, mert nem ülünk minden nap repülőgépen, vagy épp nem mászunk hegyet: ezek a horizont alatt kialakuló jelenségek. Azonban a felfedezések kora még nem ért véget, vannak még olyan halók, amelyek elméletben létezhetnek, ám még senki se pillantotta meg őket.
Ritkának nevezhetjük azt is, ha egyszerre nem csak egy halójelenséget pillantunk meg. Ezek az úgynevezett komplex- vagy összetett halók az egyes elemeiket tekintve nem mind ritkák, ám szerencsés körülmények szükségesek ahhoz, hogy egyszerre jöjjenek létre.