Légkörfény

Míg a sarki fényeket bolygónk sarkvidékei közeléből láthatjuk csak, a légkörfény globális jelenség, olyannyira, hogy a világűrből nézve leheletfinom, színes buborékként veszi körbe bolygónkat.

A légkörfény buboréka (ESA)

A kialakulása a légköri részecskék kémiai reakcióinak következménye, amelyhez a Napból érkező extrém-UV sugárzásra van szükség. E reakciók során a légköri molekulák és atomok, a sarki fényhez hasonlóan gerjesztett állapotba kerülnek, majd ezt követően bocsátanak ki fényt. Attól függően, hogy milyen légköri magasságban lévő, és milyen elemekről van szó, a légkörfény színe is változó.

Szinte térképként mutatkozik meg a légkörfény három színe: legalul a nátrium narancsos-sárga, felette az egyatomos oxigén zöldje, majd még feljebb a vörös, amelyet a 150-300 km-en lévő kétatomos oxigén hoz létre. (NASA)

Zöld légkörfény keletkezik, ha 90-100 km magasban lévő atomos oxigén játszik szerepet benne, azonban a 150-300 km magasban lévő oxigén viszont már vörös fényt bocsát ki. Kékes színű légkörfény keletkezik, ha kétatomos oxigén a kibocsátó 95-100 km magasságban. Szintén vörös légkörfény keletkezik a hidroxil gyökök (OH) révén, 86-87 km magasságban. Narancsos-sárgás árnyalatú légkörfényt hoz létre a nátrium, kb. 92 km magasságban. Ezek nem egyszer együtt jelentkeznek, így megfelelő kamerák segítségével egészen színes égboltot örökíthet meg a szerencsés fotós!

Zöld, vörös és narancs légkörfény együttesen (Landy-Gyebnár Mónika)

A légkörfény legnagyobb problémája az, hogy igen gyenge a fénye, és az emberi szem éjszakai üzemmódban ezt nem képes érzékelni. Szerencsét jelent azonban az, hogy a légkörfény, a felsőbb légköri rétegekben lévő nehézségi hullám miatt sávokba rendeződik! A sávokat már láthatjuk, persze csak akkor, ha távol vagyunk a fényszennyezéstől.

Egy színes légkörfény-fotó monokróm változata jól érzékelteti, mit láthatunk szabad szemmel: 10-ből 9-szer még a gyakorlott megfigyelő is fátyolfelhőknek nézi a légkörfényt! (Landy-Gyebnár Mónika)

Nem egyszer úgy tűnik fel az égen a légkörfény, hogy egy közeledő fátyolfelhőzetre hasonlít a látványa, és csak a fotóinkon látjuk meg, hogy a jelenség színes. Ha sorozatfelvételeket készítünk, akkor azok animálása során azt is felfedezzük, hogy e sávok, ha lassan is, de mozognak. Sokkal lassabbak, mint a felhőzet, így ez egy jó megkülönböztető jegy a terepi megfigyeléskor is.

Videó: https://youtu.be/I4Vzu1xmhcY

Az interneten keringő különféle légkörfény-fotók elsöprő többsége elképesztően túlszaturált, erre azonnal rájön bárki, aki maga is sikeresen fotózza a jelenséget. SOHA nem fogunk ilyen képet kapni, akármilyen szuper sötét égbolton fényképezünk, ez mind az utómunka gyermeke, amelyhez a légkör és a napfény UV tartalma legfeljebb asszisztált… Ha mondjuk egy 10-15 vagy 20 éve készült légkörfény-fotót nézünk, még kevésbé volt színes a jelenség, a mához egyre közeledve viszont túlszíneződik. Ez nem a technikánk javulásával, hanem az asztrofotós divattal függ csak össze!

Angolul: Airglow