Kevés olyan légköroptikai jelenség létezik, amellyel Magyarországon nem fogsz találkozni, de a gyöngyházfényű felhő valószínűleg ilyen. Igen ritka, de annál látványosabb felhőtípus, amely jellemzően a sarkvidékeken, magasabb szélességeken jelenik meg. Különlegessége, hogy a legtöbb felhőtípussal ellentétben nem a troposzféra képződménye, a sztratoszférában alakul ki, 15-20 km magasságban. A nagy magasság miatt különösen alkonyatkor és pirkadatkor látványos, ilyenkor körülötted szinte teljes a sötétség, a spektrum teljes palettáját felvonultató felhőt pedig szikrázó fénybe vonja a Nap, vagy a Hold.
A gyöngyházfényű felhő máig különleges és titokzatos jelenségnek számít, néhány tényt azonban már ismerünk róla. Extrém alacsony hőmérsékleten alakul ki, kb. -80°C-on, amely jellemző lehet a sarkvidéki tél második felében. Néhány évente az alacsonyabb szélességeken (pl. Nagy Britannia) is előfordul, de ez igazi ritkaság!
E felhőtípus egyik tagja és igen apró, 10μm átmérőjű jégkristályok alkotják. Furcsán hangozhat, de a jelenség sok titka közül a hihetetlen színvilág magyarázható meg legegyszerűbben: a milliónyi, apró jégkristályon a Nap felhér fénye elhajlást szenved és színeire bomlik. A színek tisztasága leginkább annak köszönhető, hogy a sötétedő égi háttérből feltűnően kontrasztosan emelkednek ki.
E felhőcsalád egyik érdekessége, hogy nem feltétlenül csak víz alkotja, salétromsav és kénsav is előfordul benne. A csoportosítás éppen ezért összetétel alapján történik.
I. típus
- I. a. – Összetétele: NAT (nitric acid trihidrate, HNO3.3H2O), azaz salétromsav és víz elegye
- I. b. – Apró, szabályos gömb alakú, folyékony salétromsav és kénsav cseppek. Kialakulási hőmérséklet -76°C
- I. c. – Metastabil salétromsav-víz elegy, szabálytalan cseppformák
II. típus
- gyöngyházfényű felhők – Kizárólag vízjégből álló, apró kristályok alkotják, kialakulási hőmérséklete -85°C
A kialakulásuk mögött az emberi tevékenység feltételezhető és azt is tudjuk, hogy az ózonréteg állapotára negatív hatást fejtenek ki. Ez az I. típusba tartozókra igaz, e típus képviselői ráadásul nem szép színesek, hanem fátyolszerűek, sárgásak, fehéresek lehetnek. A két típus egyszerre is előfordulhat, de gyakoribb, hogy külön-külön tűnnek fel.
A jelenség első tudományos kutatását a csillagász-meteorológus Henrik Mohn végezte, erről 1893-ban megjelent könyvében olvashatunk (norvég nyelvtudás szükséges).
A gyöngyházfényű felhő hasonló a nálunk is gyakori színjátszó felhőkhöz és gyakorta összekeverik a sokkal nagyobb magasságban előforduló világító felhőkkel, de ezektől teljesen független jelenség.
A jelenség érdekessége, hogy Edvard Munch híres Sikoly című festményén is nagy valószínűséggel gyöngyházfényű felhő adta a drámai égi hátteret a legfrissebb kutatási eredmények szerint.
Angol név: nacreous cloud, polar stratospheric cloud
Szleng: PSC