Rakétanyom

A rakéták indításakor az égéstermékek (legnagyobb részben víz) a légkör magasabb régióiba érve, ha megfelelő – alkonyi, hajnali – fényviszonyok uralkodnak, rendkívül látványosan mutatkozhatnak meg.

Luca Parmitano az ISS fedélzetéről örökítette meg egy orosz rakéta indítása nyomán képződött felhőt. (ESA)

Míg 1-2 évtizede még a legtöbben értetlenül álltunk egy ilyen jelenség képei felett, és gyakran érkeztek “UFO” híradások nekik köszönhetően, addig mára az egyre gyakoribb rakétaindítások miatt szinte hétköznapivá vált a jelenség.

Videó: https://youtu.be/Y1Hfiirwgys

A leglátványosabb rakétanyomokat akkor látjuk, ha a rakéta már a sztratoszférában jár, ám a felszínen sötét van – a jelenség ilyenkor a gyöngyházfényű felhőkhöz hasonlóan színpompás lehet.

Színjátszó rakétanyom Észak-Oroszországban, amelyet a magasban fújó szelek össze is kuszáltak. (Chernouss et al.)

Ez nem véletlen, hisz pontosan ugyanaz áll a háttérben! A rakétanyom színjátszó árnyalatai pusztán a nyomot alkotó miniatűr jégkristályok és a napfény összjátéka eredménye, nem pedig valamilyen különös vegyi anyag miatt színes.

Ez meg micsoda? – kiáltott fel sok ezer munkába induló norvég 2009. december 9-én kora reggel. A választ csak kis késéssel kapták meg. (Chernouss et al.)

Időnként előfordulnak bonyolultabb esetek is, ám ezek általában nem űrrakéták, hanem katonai céllal indított ballisztikus rakéták. A leghíresebb ilyen eset a “norvég spirál” volt 2009-ben, amely annak idején igen nagy visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban. A jelenséget egy orosz interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) teszt okozta, ám ezt csak másnap tudták meg a megfigyelők. Kis hozzáértéssel persze könnyen rá lehetett jönni, ám igazolntnak csak akkor lehetett tekinteni, amikor az orosz haditengerészet is rábólintott.

Az orosz Kapusztyin Jarban indított Topol ICBM egy fokozatosan növekvő kék felhő formájában mutatkozott meg hazánk egén 2013-12-27-én kora este. (Landy-Gyebnár Mónika)

Hazánkból a közelmúltban két alkalommal is lehetett látni orosz katonai rakétakísérletnek köszönhetően különleges jelenséget, mindkét esetben ballisztikus rakéták égéstermékeit figyelhettük meg az égen.

Egy angolai műholdat a világűrbe juttató orosz rakéta nyoma a Zselici Csillagpark webkameráján, 2017-12-26-án. (Zselici Csillagpark)

A rakétanyom formavilága attól függ, milyen szögből látunk rá. Felfedezhetőek azonban hasonlóságok a zselici felvételek és a legelső, ISS-ről készült fotó közt, mindegyiken “medúza” alakú a felhő, annak köszönhetően, ahogy a rakéták hajtóművei elhelyezkednek.

A NASA rakétaszondái a felső légkört vizsgálják nyomjelző anyagok segítségével. (NASA)

Vannak szándékos “rakétanyomok” is, amikor rakétaszondák segítségével a felsőbb légköri rétegeket vizsgálják. Ilyenkor a megcélzott légköri rétegben (általában az ionoszférában 150-200 km felett) egészen kis mennyiségben kibocsátanak olyan vegyi anyagokat (báriumot, stronciumot, amik pl. a tűzijátékokban is vannak, ill. trimetil-alumíniumot). Ezek, miután a magasban őket megsütő napfény ionizálja őket, a földfelszínről jól láthatóak, és így vizsgálni lehet a felsőbb légrétegek viselkedését. Bár a felvételeken rendkívül látványosnak tűnnek, az ilyenkor kijuttatott mennyiségek igen csekélyek, néhány liternyi elegendő a fenti látványhoz. Az általuk nyert adatok pedig az ionoszféránk viselkedéséről árulkodnak, ez pedig a technikai civilizáció túléléséhez szükséges ismeret.

Angolul: rocket trail