120°-os melléknap

A melléknap-íven feltűnő fehér színű fényesedés. A Naptól az íven mért távolsága 120°, látható távolsága azonban a Nap magasságával változik. Mivel ez a távolság általában nagy ezért feltűnő lehet a jelenség. Horizontális elhelyezkedésű lapkristályok idézik elő, amelynek felső lapján lép be a fény, benne kettős visszaverődést szenved, majd az alsó lapján lép ki. A jelenséget akkor is könnyen megtalálhatjuk az égen, ha a melléknap-ív nem látható, vagy csak részben látható.

A jelenség modellezésének eredménye a HaloSim szoftverrel:

120 fokos melléknap szimulációja
Modelleztük: Halszem-kép, az egész égbolt látható. (HaloSim)

Így próbáld megkeresni: nyújtsd ki kezed a Nap irányába, majd kinyújtott kézzel fordulj el 180°-ot. (Ezt az irányt az árnyékod mutatja). A fordulatod 2/3-ánál pontosan a jelenségre (rosszabb esetben a helyére) mutatsz. A 120°-os melléknap viszonylag ritka, akkor érdemes keresni, ha fényes melléknapok, vagy zenitkörüli ív is látható.
A 120°-os melléknap ritka kísérőjelensége lehet a kék folt, amely akkor jelenhet meg, ha a Nap 32 foknál alacsonyabban áll; az elméleti számítások szerint a melléknap-körív egy része ilyenkor zöldes és kékes árnyalatot ölthet.

Bár a 120°-os melléknap fehér, egyes esetekben előfordulhat, hogy színes, vöröses-sárga fényudvar veszi körül a fehér foltját. Ez annak köszönhető, hogy a felhőben egészen apró jégkristályok, esetleg páracseppek is vannak, amelyek ugyan a haló létrehozásában nem vesznek részt, azonban fényelhajláshoz megfelelő a jelenlétük. Ez azt jelenti, hogy amennyiben színes peremet látunk a 120°-os melléknap körül, az a melléknap fényudvara, koszorúja. Elméletileg az egész melléknap-körív mentén kialakulhat ez a jelenség.

Angol név: 120° sundog, 120° parhelia
Szleng: 120-as