Színjátszó felhőkkel szinte bármikor találkozhatsz, valószínűleg ez a leggyakoribb légköroptikai jelenség. Kialakulásának feltétele, hogy egy fényforrás (lehet a Nap vagy a Hold) közelében többé-kevésbé áttetsző felhő járjon, amelynek aprócska cseppecskéin a fény elhajlást szenved. Minél egyenletesebb a cseppek méretbeli eloszlása, annál szabályosabb a színes mintázat a felhőn. Azonban a gyakoribb az, hogy a színek összevissza jelennek meg, ám bizonyos középszintű felhőtípusoknál, például az altocumulus alfajai esetében így is látványos lesz a végeredmény.
Ahogy azt korábban már leírtuk, a fény elhajlásának mértéke spektrumfüggő, azaz a fény színeire bomlik. A Naphoz közel kialakuló színjátszó felhőket ritkán veszik észre, éppen a Nap erős fénye miatt. Itt jegyeznénk meg, hogy ha a Nap közelében nézelődsz, soha ne felejtsd el, hogy az erős fény látáskárosodást okozhat, a Napot jobb, ha eltakarod valamivel – akár a kezeddel, de a legjobb egy épület vagy útjelző tábla.
A színjátszó felhőknél a színek gyakran teljes összzevisszaságban, kavalkádban jelennek meg, de bizonyos esetekben koncentrikus köröket figyelhetsz meg. Ez utóbbi jelenség a koszorú.
Bizonyos időjárási helyzetekben és bizonyos felhőtípusoknál gyakrabban előfordul a jelenség. Színjátszást fractusokon, vagy a szél által simára csiszolt lencsefelhőkön figyelhetsz meg gyakrabban, koszorú pedig vékony stratuson, stratocumuluson jelenik meg. Jellemző, hogy a felhők kialakulásakor gyakoribb a jelenség, mint később, ekkor ugyanis a cseppméret és eloszlás egyenletesebb, az apróbb cseppek az idő előrehaladtával nagyobbakká állnak össze.
A jelenség egy különleges esete a színjátszó kondenzcsík. Ez nem az oly népszerű összeesküvés-elméletek bizonyítéka, hanem egyszerű fizika, épp úgy, ahogy a fentebb bemutatott felhők esetében is. Ilyenkor azonban egy speciális módon kialakult kondenzcsíkra van szükség, ez az ún. aerodinamikai kondenzcsík. Ez nem a repülőből kiáramló égéstermékek, hanem pusztán a felhajtóerőben szerepet játszó légnyomáskülönbség eredménye, a repülő szárnyairól leváló légáramlat hozza létre. A kisebb légnyomású levegő, elhagyva a gépet hirtelen kitágul, ezzel lehűl, és a lehűlés miatt a levegő páratartalma hirtelen kicsapódik. Az aerodinamikai kondenzcsík a hajtóművekből kiinduló „hagyományos” kondenzcsíkok között található, vagy épp azok nélkül, önállóan jelenik meg. Onnan ismerhetjük fel, hogy a repülő mögött sima, mintázat néléküli, fátyolszerű lepelként látható, létrejöttéhez -41°C-nál kevésbé hideg szükséges (vagyis nem jó a túl hideg). Mivel e speciális felhő igen apró cseppecskékből, jégkristályokból áll, ezért igencsak látványos színeket is produkálhat. A jelenséget érdemes nagy nagyításban, teleobjektívvel fotózni.
Azonban, ahogy Shakespeare is megjegyezte, színház az egész világ – vagyis légköroptikára fordítva: színjátszást bárhol láthatsz, még felhő se kell hozzá. Hűvös reggelen kilépsz a teraszra a friss kávéval vagy teával kezedben, és az alacsonyról pislákoló Nap átsüt a felszálló gőzön: láss csodát, fantasztikus színeket veszel észre a csésze felett! Ám ez mind semmi: kiránduláskor egy érett (barnás) pöffeteggombát találsz, ha menyomod, a belőle felszálló spóratömeg szintén irizálni fog, ugyanezt teszi egy fenyő vagy tuja virágából kiszálló pollen is. Szintén irizálhat az avarban heverő kidőlt farönkből, egy marhatelep szélén összehordott trágyahalomból felszálló pára, vagy bármi, ami egy hűvös reggelen gőzölöghet!
Angol: Iridescent (cloud)
Szleng: irizálás, iriza