A rakéták indításakor az égéstermékek (legnagyobb részben víz) a légkör magasabb régióiba érve, ha megfelelő – alkonyi, hajnali – fényviszonyok uralkodnak, rendkívül látványosan mutatkozhatnak meg.
Míg 1-2 évtizede még a legtöbben értetlenül álltunk egy ilyen jelenség képei felett, és gyakran érkeztek „UFO” híradások nekik köszönhetően, addig mára az egyre gyakoribb rakétaindítások miatt szinte hétköznapivá vált a jelenség.
Videó: https://youtu.be/Y1Hfiirwgys
A leglátványosabb rakétanyomokat akkor látjuk, ha a rakéta már a sztratoszférában jár, ám a felszínen sötét van – a jelenség ilyenkor a gyöngyházfényű felhőkhöz hasonlóan színpompás lehet.
Ez nem véletlen, hisz pontosan ugyanaz áll a háttérben! A rakétanyom színjátszó árnyalatai pusztán a nyomot alkotó miniatűr jégkristályok és a napfény összjátéka eredménye, nem pedig valamilyen különös vegyi anyag miatt színes.
Időnként előfordulnak bonyolultabb esetek is, ám ezek általában nem űrrakéták, hanem katonai céllal indított ballisztikus rakéták. A leghíresebb ilyen eset a „norvég spirál” volt 2009-ben, amely annak idején igen nagy visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban. A jelenséget egy orosz interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) teszt okozta, ám ezt csak másnap tudták meg a megfigyelők. Kis hozzáértéssel persze könnyen rá lehetett jönni, ám igazolntnak csak akkor lehetett tekinteni, amikor az orosz haditengerészet is rábólintott.
Hazánkból a közelmúltban két alkalommal is lehetett látni orosz katonai rakétakísérletnek köszönhetően különleges jelenséget, mindkét esetben ballisztikus rakéták égéstermékeit figyelhettük meg az égen.
A rakétanyom formavilága attól függ, milyen szögből látunk rá. Felfedezhetőek azonban hasonlóságok a zselici felvételek és a legelső, ISS-ről készült fotó közt, mindegyiken „medúza” alakú a felhő, annak köszönhetően, ahogy a rakéták hajtóművei elhelyezkednek.
Vannak szándékos „rakétanyomok” is, amikor rakétaszondák segítségével a felsőbb légköri rétegeket vizsgálják. Ilyenkor a megcélzott légköri rétegben (általában az ionoszférában 150-200 km felett) egészen kis mennyiségben kibocsátanak olyan vegyi anyagokat (báriumot, stronciumot, amik pl. a tűzijátékokban is vannak, ill. trimetil-alumíniumot). Ezek, miután a magasban őket megsütő napfény ionizálja őket, a földfelszínről jól láthatóak, és így vizsgálni lehet a felsőbb légrétegek viselkedését. Bár a felvételeken rendkívül látványosnak tűnnek, az ilyenkor kijuttatott mennyiségek igen csekélyek, néhány liternyi elegendő a fenti látványhoz. Az általuk nyert adatok pedig az ionoszféránk viselkedéséről árulkodnak, ez pedig a technikai civilizáció túléléséhez szükséges ismeret.
Angolul: rocket trail