Aktív jelenségek csoportjába olyan jelenségeket sorolunk, ahol a fény „helyben” keletkezik, azaz nem külső forrásból származik, hanem a jelenség bocsátja ki. A legtöbb égi jelenség esetében – legyen szó fénytörési, szórási, vagy elhajlási jelenségről – a fény a Napból, más égitestből, esetleg mesterséges forrásból származik, de akad néhány kivétel, ezek az aktív jelenségek. A csoport legismertebb tagjai a villámok, amelyek szinte az egész Földön gyakoriak. Hozzájuk szorosan kapcsolódnak, de sokkal nehezebben észlelhetők a TLE-jelenségek. Hazánkban ritkán fordul elő a sarki fény és a szabad szemmel csak ritkán látható légkörfény. Szintén e körbe tartozik az évezredek óta ismert, de csak mintegy másfél évszázada értett Szent Elmo tüze is. Ebben a fejezetben róluk lesz szó.
Külön nem térünk ki rá, de érdemes tudni róla, hogy bolygónk számos élőlénye képes fénykibocsátásra, nemcsak a jól ismert szentjánosbogarak, ez a biolumineszcencia jelensége. A legtöbbször a tengerpart hullámverésében látszó kék fényléssel találkozhatunk, amely egysejtű élőlények által kibocsátott fény.