Tükör-szivárvány alatt nem a szivárvány tükörképét értjük, erről lejjebb részletesen írunk majd. A tükör-szivárvány ívdarabja a fő ív és a másodlagos ív között helyezkedik el, iránya azonban nem koncentrikus velük. Létrejöttéhez szükség van egy tükröző felületre, ami általában egy szabad vízfelület. A vízen tükröződő Nap fénye idézi elő a jelenséget, így a három – ritkább esetben négy – szivárványt (fő ív, másodlagos ív, tükör-szivárvány fő íve, tükör-szivárvány másodlagos íve) pillanthatunk meg. A két fényforrás, a Nap és a tükörképe által előidézett jelenségek keresztezik egymást. A jelenség tulajdonképpen nem ritka, csak jókor, jó helyen kell hozzá tartózkodni.
Nos, térjünk vissza a kérdésre, amelyet a fejezet elején felvetettünk: Láthatod egyszerre a szivárványt és tükörképét? Az alábbi fotó első ránézésre bizonyítékul szolgálhatna.
Képzeld el egy percre a fénysugarak útját a levegőben! A szivárvány létrejöttében a levegőben épp hulló esőcseppek egy pillanatnyi csoportja felelős, ám, mivel a cseppek mozognak, ez folyamatosan változik is. Amit az égbolton szivárványként látsz, az egy kúp palástja mentén egy adott pillanatban lévő esőcseppekből érkező fény, ahol a kúp csúcsa a szemed. Innentől könnyen érthető az, hogy a vízen nem tükröződhet ugyanazon cseppekből érkező fény, ami a szemedbe jutva a látott szivárványt létrehozta. Ez azt jelenti, hogy a vízen egy másik szivárvány tükröződik, amit te nem láthatsz, csupán a tükörképét. Vagyis a vízfelszínen nem a felette látszó, hanem egy másik szivárvány tükörképe jelenik meg.
A válasz tehát: nem, nem láthatod a szivárványt és a tükörképét egyszerre, szivárványod tükörképét egy valahol mögötted csónakázó észlelő láthatná. Persze ő az égen már egy másik szivárványt csodálhatna.