Ha a nyugati égbolton megpillantjuk az alkonyati sugarakat, érdemes vetni egy pillantást a keleti égboltra is. Az ellensugarak mindig a Nappal ellentétes oldalon jelennek meg, látszólag a Nap ellenpontjából (antiszoláris pont) kiindulva. Időnként megfigyelhető, hogy az alkonyati sugarak és az ellensugarak a zenit tájékán összérnek. A Tyndall-jelenségek közül ez a legritkább.
A jelenség megfigyelése, fotózása nehéz, mert a világos és sötét sugarak között igen gyenge a kontraszt. Előfodul, hogy az égre vetülő árnyékot nem egy felhő, hanem a domborzat idézi elő. A légköri viszonyoktól függően előfordulhat az is, hogy az antikrepuszkuláris sugarat jól látjuk, ám a Nap felőli oldal krepuszkuláris sugarai alig kivehetőek.
Bár a nevében alkonyati, természetesen napkeltekor ugyanúgy létrejöhet, mint napnyugtakor.
Angol név: Anticrepuscular rays
Szleng: antikrepu
KÉPEK