Rendkívül sok kérdés van e rejtélyes jelenségekkel kapcsolatban bennünk, azonban a közönséges légköroptikai jelenségeket is néha közéjük sorolja a hozzá nem értő. (írd be a google-be: earthquake lights, és a találatok jelentős részén zenitkörüli ív vagy horizontális ív lesz.) Épp ezért érdemes vázlatosan beszélni róluk is.
A földrengésfényekkel, aki találkozott, valószínűleg Hédervári Péter A föld különös jelenségei című könyvében tette először. Az 1977-es könyvben a szerző az utolsó fejezetet szánta ennek a meglehetősen fura jelenségkörnek, és egy saját élményéről is beszámolt benne, amelyet a bolgár tengerpartról látott, 1967. augusztus 16-án, a Fekete-tenger felett.
„Talán este 9 óra vagy fél 10 lehetett, amikor sok más megfigyelővel együtt a sötét tenger fölött egészen szokatlannak tetsző fényjelenségre figyeltem föl. A tüneményt hozzávetőleg egy órán keresztül láttuk. Az égbolt teljesen tiszta volt, a tenger fölött meghatározhatatlan távolságban egyetlen pipához hasonló alakú felhő látszott csupán. A fénytünemény mindig a pipa felső részénél kezdődött, majd végigfutott a szára mentén, balról jobb felé. A szár jobb oldali végét elérve a fény függőlegesen lefelé fordult, és a tenger szintjéig futott tova, azután elenyészett. Néhány másodperc elteltével új fény jelent meg a pipa fejénél és a jelenség tökéletesen az előbbi utat követve megismétlődött.” Sajnos nem tudta lefényképezni a jelenséget. 2 nappal később – ez talán véletlen egybeesés, ahogy a szerző is megjegyzi – földrengés pattant ki a jelenség irányában a török partoknál.
A 2009-04-06-án hajnali 03:20-kor megesett Aquilai földrengést megelőzően a környék lakossága által látottakat egy olasz kutató, Cristiano Fidani egy tanulmányban összegezte, s ebben néhány fotó is szerepel, amelyeket a rengésfények észlelői készítettek. Ezek egyike a fentebbi kép, amely egészen alkonypír / hajnalpír-jellegű. A tanulmány szövegében az szerepel, hogy április 5-én este 22:30-kor készült, s a kép bal felén látható égitestek a Hold és a Szaturnusz (a kép jobb fele csak kivágat a felszín közeli égrészről, a jobb oldali képből) . Ezzel azonnal akad is egy kis probléma: a Hold és a Szaturnusz együttállása ugyanis április 6/7-én éjjel volt, vagyis a rengés után… Az már a kisebb probléma, hogy nem északnyugaton, hanem délnyugaton látszottak, és nem este, hanem hajnalban. A folyóirati közlés sem garancia arra, hogy az idézett jelenségeknek van valóságalapjuk, és annak sem, hogy aki ír róluk, az igazán hozzáértő.
A földrengésfények, a beszámolók szerint sokfélék, és a rengések epicentrumától különböző távolságokig láthatóak, igen nehezen megfogható dologról van szó tehát. Földrengések közben gyakori, hogy az elektromos hálózatban bekövetkező sérülések miatt nagy fényerejű kékes árnyalatú villanásokat látni (trafóknál), azonban a sok évszázadra visszanyúló leírások nem ezekről szólnak.
A nagy fényerejű felvillanások, amelyek a rengésekkel egyidejűek, szinte biztos, hogy nem földrengésfények, a szó valódi értelmében, azonban a rengésnek köszönhetőek: a már említett elektromos villanások. Valószínű, hogy az ilyeneket bemutató videók száma növekedni fog a jövőben, hisz ma már szinte mindenkinek olyan telefonja van, amivel könnyen megörökíthetőek.
No de mi a helyzet a régmúlttal, az elektromos hálózatok előtti időkkel? Egy 2014-ben készült összefoglaló tanulmányban ilyenekkel is találkozhatunk, s ebben a kutatócsoport a különböző kőzettípusokhoz, vetőkhöz, törésvonalakhoz és hasonló geológiai képződményekhez viszonyítva járták végig a rejtélyes fényeket. Itt a kutatók arra jutnak az elemzésben, hogy mivel a fények elsöprő többségben a rengések előtt, illetve alatt láthatóak, azzal lehetnek összefüggésben, ami a rengéshez szükséges feszültség felhalmozódása és ennek gyors kioldódása során történik.
A kutatók szerint a feljegyzett rengésfények kb. a jelentős rengések 5-6 százalékához köthetőek, ez az arány számos elemzésben hasonló. A rengésfények önmagukban nem tűnnek hihetőnek, ám amikor sokan látják és jelzik ugyanazt, akkor nagy az esélye, hogy valóban láttak is valamit az emberek. A területi eloszlásuk elemzéséből arra jutottak, hogy mélybe ható, meredek szögű törésvonalak szükségesek a fényekhez.
Az elektromosság kora előtti leírások alapján gyakran láttak különféle fénylő, sárga, vörös vagy fehér fényű gömböket, lebegő fénygömböket, földből kiemelkedő fénygömböket, kúszó szikrákat (anélkül, hogy ezek tüzet gyújtottak volna), kékes fényoszlopokat, amelyek a földből emelkedtek ki, villámszerű fényeket derült időben, hegyekből vagy a távoli földfelszínből fellövellő, néha fáklyaláng-szerű fényeket, a rengés közben a megnyíló földből kilövellő sárgás vagy kékes fényeket, a rengéssel egyidejű, az égen fénylő hullámoknak látszó sávokat, fényíveket, az eget bevilágító ragyogást-villanást különféle színekben, sarki fényre hasonlító égi fényt az Egyenlítő közelében, fénylő ködöt az égen, a tenger felett vagy a hegyekben, meteorokra hasonlító égi fénypontok tömegét, a talaj mentén kígyószerűen mozgó fényeket, lángoló égboltot (éjjel) a rengéssel egyidejűleg. A gömbszerű fények igen gyakoriak, és a leírásuk némileg emlékeztet a gömbvillámokéra. Lehet, hogy valami hasonló mechanizmus rejtőzik a háttérben?
Mi a közös mindezekben a rejtélyes fényekben? Mások mesélik el, hogy látták őket, ha van is róluk valamiféle fénykép, az kétséges dolgot mutat, nem tudhatjuk, hogy a sok éve, évszázada élt emberek mit láthattak, amiről valamilyen, talán a mai ember számára fura leírást adtak, ám eközben lehet, hogy egyszerű magyarázata is volna a látottaknak. Nem tudjuk, hányszor láthattak hasonló fényeket, amikor nem volt földrengés, hisz ezeket nem igazán gyűjtötte össze senki.
Legyünk tehát igen elővigyázatosak azzal, ha valahol földrengésfényekről olvasunk vagy hallunk! Ha van kép vagy videó, akkor pedig igyekezzünk megtalálni a magyarázatát, a legtöbb esetben ez valószínűleg sikerülni is fog!