Vulkáni naplemente

Volcanic sunsets

Mielőtt gyorsan továbbgörgetnél azzal a gondolattal, hogy hazánkban úgysem látunk ilyet, hiszen a közelben sincs vulkán eláruljuk, hogy e jelenség errefelé bizony előfordul, még csak nem is számít túl ritkának. Ne becsüld le a légkör dinamikáját! :)

Alaszka déli része geológiailag igen aktív területnek számít. Ma is működő vulkánok sokasága jelzi, hogy a föld alatt igen mozgalmas élet folyik. A vulkánkitörés során felszínre kerülő anyagok fajtája és mennyisége függ a vulkán típusától, korától, aktivitásától és az utolsó kitörés óta eltelt időtől.

A vulkán felett kialakuló, főleg vulkáni hamuból és gázokból álló kitörési felhő igen nagy magasságokat érhet el. Nagy erejű kitörés alkalmával a felhő akár 20-30 km magasságot is elérheti, ezzel jóval túllépve troposzféra határait.  A sztratoszférát egyenletes erősségű és irányú szelek jellemzik. A mi szélességi körünkön ezek a szelek nyugat-kelet irányúak, tőlünk északabbra, a sarkvidéki területeken pedig pont ellenkező irányba fújnak. Ha Alaszkában egy vulkán kitörési felhője elegendő energiával rendelkezik, hogy elérje a sztratoszférát, akkor nagyjából 7-10 nap alatt elérheti Európát.

Attól azért nem kell tartanunk, hogy egy nap nyugat felől hatalmas, fekete „füstfelhő” teríti be az országot. A kitörési felhő szilárd frakciója a hamu szemcsemérettől függően néhány nap alatt kihullik a felhőből, a gázhalmazállapotú anyagok azonban tartósan a sztratoszférában maradhatnak. A gázok közül jelentős mennyiségű lehet a kén-dioxid. Egy kitörés alkalmával akár 2-3 millió tonna kén-dioxid kerülhet a levegőbe, amelynek jelentős része vízpárával érintkezve kénsavvá alakul. Az igen apró cseppméretű kénsav gyakran szinte láthatatlan felhőt képez, azonban igen látványos légköroptikai jelenségeket alakíthat ki.

A kénsavfelhőt nappal szabad szemmel nem, vagy csak nehezen veheted észre, a földfelszínt elérő napfény mennyiségében csak minimális csökkenést okoz. Alkonyathoz közeledve azonban megfigyelhető, hogy az addig kék égbolt lassan opálos, szürke színbe vált, a nyugati horizont felett szokatlan, szálas szerkezetű felhők jelennek meg. Ahogy a Nap lenyugszik, a felhők egyre csak sokasodni látszanak. Amint a Nap a horizont alá bukik, az égbolt lassan elveszíti a színét és elkezd sötétedni. Ezzel egyidőben az addig opálos megjelenésű sztratoszférikus felhők sárgás-vöröses színt vesznek fel és e színek intenzitása egyre csak fokozódik. Az égbolt már szinte teljesen sötét, azonban a kénsavfelhők a nyugati horizonton továbbra is a vörös és lila árnyalataiban izzanak. E szokatlan színek különös fénybe öltöztetik a tájat. A napnyugtával ellentétes oldalon a fák, az épületek tompa, vörös fényben fürdenek, kissé olyan hatást keltve, mintha maguk bocsátanák ki a fényt. A jelenség olyan hatást kelt, mintha nem is a Földön, hanem egy másik bolygón járnánk. A horizont ezután lassan elveszti fényét, utat engedve az éjszaka sötétjének. A látványos égi színjáték – fordított sorrendben – reggel valószínűleg megismétlődik.

A jelenség az elmúlt egy évtizedben több alkalommal fordult elő. 2008. augusztus végén a Kasatochi vulkán produkált kitörést, később Redoubt sorozatos kitörése hívta fel a figyelmet az alaszkai vulkánokra. 

A működő vulkánok egy része kén-dioxidban különösen gazdag kitöréseket produkál. Ha a kitörési felhő nem éri el a sztratoszférát, akkor a kén-dioxid a troposzféra légköri viszonyainak köszönhetően viszonylag gyorsan kiürül a légkörből; a levegő nedvességtartalmával kénsavat képezve savas esőként hullik le. A sztratoszférában azonban hetekig, hónapokig, sőt különösen nagy kitörés esetén akár évekig is fent maradhat. Természetesen a kén-dioxid a sztratoszférában sem teljesen egységes rétegként, hanem a többi légköri gázzal elegyedve található meg, egy jóval vastagabb légréteget alkotva. A finom, szálas felhők a sztratoszféra szerkezetét, rétegzettségét, a fenn uralkodó szelek irányát és erősségét rajzolják ki a földi szemlélő számára.

 

Honlap készítés