A nyári éjjeleken cikázó villámlást mindenki ismeri, mégis érdemes róla néhány szót ejteni. Milyen villámok vannak? Mikor és hol fordulhatnak elő? Vannak-e különleges villámok?
A felhőkben a víz- és jégszemcsék ütközése miatt kialakuló töltés pozitív (a felhőtetőnél) és negatív (a felhőalapon) régiókban különül el, ám egy idő után túl sok lesz a felhalmozott töltés, és elektromos kisülés következik be. Attól függően, hogy a kisülés a felhő és a talaj vagy a felhőkön belül következik be, felhő-föld (CG) vagy felhő-felhő (CC) villámokról beszélhetünk. A villámok elsöprő többsége negatív, ám vannak ún. pozitív lecsapók, amelyek a zivatarfelhők üllőjéből (ebben pozitív töltések vannak) nyúlnak ki, sokszor a vihargóctól nagyobb távolságba is eljutva így. Ezek a pozitív lecsapók a TLE-jelenségeknél fontosak.
A villámok színe is érdekes lehet. A villámok kialakulásakor rendkívül forró plazma keletkezik, amelyből alapvetően kékesfehér színű fény jön létre, azonban, ahogy más fényekre is, a légkör különböző összetevői erre is hatnak. Akkor látjuk kékesfehérnek, ha nagyon tiszta a levegő, vagy, ha közel vagyunk hozzá. Ha vöröses-sárgás villámot látunk, akkor a levegőben valamilyen aeroszol, pl. por vagy füst is van, illetve a nagy távolságból látott villámok színe is ebbe az irányba tolódik el, ugyanazért, amiért a napnyugták is vörösek. Ennek a szóródás az oka. Magukat a villámokat sokszor nem is látjuk, csak azt, hogy bevilágítják a felhőt, vagy az eget, ez annál inkább igaz, minél nagyobb csapadékkal jár a vihar.
Ha nincs a látóhatáron semmi akadály, akkor egy-egy 14-15 km magas zivatarfelhőt még jól láthatunk több mint 200 km távolságból is, de a villámok égre vetülő fényét még messzebbről is észrevesszük. Nem ritka, hogy egy csendes nyári éjjelen a horizonton időnként fura villanást látunk: zivatarok villognak valahol a távolban. Ha nem vagyunk benne biztosak, mit látunk, élő villámtérképen bármikor ellenőrizhetjük. Az ilyen távoli viharok ideálisak lehetnek a vörös lidércek vagy más TLE-jelenségek vadászatához.
Villámokat láthatunk vulkánkitörések során is, mégpedig a kitörési felhőben létrejött töltésszétválasztódás miatt, ez hasonlóan történik, mint a zivatarfelhőkben, s ennek hatására a kitörések még látványosabbak vagy épp félelmetesebbek lehetnek.
A villámok kapcsán is érdemes kitérni a fotózási divatra. Míg korábban mindenki örült, ha egy villámot sikerült elcsípnie, ma mindez automazizálható, illetve sorozatfelvételekkel megoldható. Azonban ahelyett, hogy a szépen követhető formavilágú villámok egyedi képeiben gyönyörködhetnénk, a legújabb őrület, hogy számtalan villám fotóját egy képben összegzik, amitől úgy néz ki, mintha egyszerre 20-30 villám csapott volna le.
A villámok legkülönösebb esete a gömbvillám, amelyről rendkívül keveset tudunk, és sokan visszaélnek ezzel a hézagos tudással. Hiteles felvétel alig akad, hiteles kutatás szintúgy igen kevés van. (Egy fizikus találkozása a gömbvillámmal, a Fizikai Szemle 2004/10. számában.) A zivatarokhoz kötődő, fénylő, gömb alakú, különféle méretű, levegőben lebegő objektumokról számtalan történelmi és jelenkori beszámoló is van, azonban a jelenség reprodukálhatatlan volta miatt egyelőre nincs rá tudományos magyarázat. A legtöbb, zivatarok környezetében látott lebegő fénypont valamilyen repülőgép.