A TLE-jelenségkör a viszonylag közeli múlt szülötte, nem azért, mert a jelenségek maguk újak, hanem a felfedezésükhöz és megfigyelésükhöz szükséges technika modern. A betűszó jelentése Transient Luminous Events, vagyis rövid ideig tartó fényjelenségek. Ez így nem túl informatív név, de elég jól összefoglalja a lényeget: rendkívül rövid fényjelenségekről van szó, amelyeket csak nagy érzékenységű kamerákkal sikerült felfedezni, 1989-ben.
No de mik is ezek a rejtélyes nevű jelenségek? A zivatarok felett a magasabb, 20-90 km közti légköri régiókban, vagyis a sztratoszférától a mezoszféra tetejéig kialakuló elektromos jelenségek az erőteljes villámoknak köszönhetően, a bolygónk semleges légköre és ionoszférája közti játék eredményei. A nagy magasságuk miatt sosem fogjuk észrevenni őket, ha pont felettünk van a kiváltó vihar, csak nagyobb távolságból megfigyelhetőek, sőt, e nagy magasságuk miatt még a világűrből is kiválóan láthatóak.
A TLE jelenségek közé tartoznak a vörös lidércek (ezek a leggyakoribbak), a kék nyalábok, az óriás nyalábok, lidércudvarok, gyűrűlidércek, trollok, törpék, tündérkék – mintha csak egy Tolkien-regénybe csöppentünk volna! Az elnevezések azonban nem annyira misztikusak, a legtöbbjük valamiféle kifejezés frappáns rövidítése. Aki mélyebben érdeklődik irántuk, annak érdemes lehet elolvasnia a róluk készült összefoglaló cikket a Természet Világa 2011/7. számában!
A gyakorlati észlelői szempontok alapján kiemelten a vörös lidércekkel érdemes foglalkoznunk. Ezek a rövid életű jelenségek meglehetősen fényesek, így könnyedén megpillanthatnánk őket – ha az agyunk képes volna megfelelő gyorsasággal feldolgozni a látottakat. Ha látjuk is a felvillanást, az a legjobb esetben is csupán „mintha ott szikrázott volna valami, vagy csak a szemem káprázott?” benyomást kelt. Fotókon, videókon a modern kamerákkal viszont ma már könnyen megörökíthetjük, amennyiben az időjárási helyzet megfelelő. Először is derült, tiszta, aeroszoloktól mentes ég kell, amely lehetővé teszi, hogy nagy távolságban zajló események fénye is eljusson hozzánk. A Kárpát-medencében ez a legnagyobb akadálya a megfigyelésnek… (Ugyanezért szinte kizárt a kék nyaláb, vagy a könnyen kiszóródó kéket bőven tartalmazó óriás nyaláb megfigyelése is tőlünk.)
Természetesen mindennek semmi értelme, ha nincs egy kiterjedt viharrendszer 80-450 kilométerre tőlünk! A tapasztalatok szerint azok a legjobb zivatarrendszerek, amelyek szupercellákat tartalmaznak, így például a nyári hidegfrontokat kísérő MKR jó alkalmat adhat a megfigyelésre. A nagy távolság miatt ezeknek nem feltétlenül hazánk felett kell vonulniuk, sőt! Csehországtól Ukrajnán, Románián át az Adria-menti országokig bárhol járhatnak. Mivel nagy légköri magasságban villannak fel, ezért igen messziről észlelhetőek. Míg egy igazán magasba törő zivatarfelhőt is láthatunk akár 300 kilométerről is, a lidércek még 450 km távolságból is bevillanhatnak, azonban a Kárpát-medence sűrű, poros-párás légtömegeiből erre kicsi az esély. Minél közelebbi a zivatar, annál magasabban (30-35 fok) látszik felette a lidérc, a zivatar nagy távolsága esetén épp csak felemelkedik a látóhatár fölé (4-5 fok) e vörös jelenség.
A legtöbb lidérc-felvételt nagy érzékenységű és sebességű automata kamerák rögzítik, amelyek vagy kimondottan e céllal, vagy meteormegfigyelésre készültek.
Az amatőr fotósok legújabban a tükör nélküli, igen nagy érzékenységű fényképezőgépekkel rögzítik, sok esetben videón a lidérceket, de nem esélytelen hagyományos DSLR géppel se fotózni. A sikeres és szép felvételekhez a szerencsén túl nagy érzékenység és rövidebb záridő (1/3-3 másodperc) szükséges, mivel egyébként a lidércek ezredmásodpercnyi felvillanását könnyen elmossa a fényes égi háttér egy hosszabb záridős képen. Ha valaki kimondotta e jelenségek észlelését tűzi ki életcéljául, akkor érdemes lehet ennek a csoportnak a tevékenységét követni.
Hazánkban a Földfizikai és Űrtudományi Intézet (korábban Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet) foglalkozik a TLE jelenségek vizsgálatával.