Koszorú

Ha egy megfelelően vékony és egyenletes cseppeloszlású rétegfelhőn átsüt a Nap, vagy a Hold, akkor megfigyelhető az igen látványos koszorú-jelenség. Voltaképpen bármilyen erősebb fényű fényforrás megteszi, koszorút megfigyeltünk már a Vénusz, az űrállomás, iridium-műholdak, de egy egyszerű utcai lámpa körül is.

Koszorú a Nap körül, ilyenkor mindig takarjuk ki valamivel a ragyogó fényforrást! (Őri Ági)

A jelenség megfigyeléséhez célszerű kitakarnod a fényforrást, ekkor megfigyelheted a színes gyűrűket, amelyek akár többször is ismétlődhetnek. Ha a Nap körül figyelnéd meg a jelenséget, mindenképpen ügyelj szemed épségére és soha ne nézz közvetlenül a Nap fényébe! Éjjel, a Holdat figyelve nem kell óvatosnak lenned.

A koszorú a fény elhajlási tulajdonságának köszönhető. A jelenség szabályossága és a színek intenzitása egyenesen arányos a felhőben előforduló cseppek homogenitásával. A cseppméretnek nagy jelentősége van abban, hogy a koszorú hogyan jelenik meg a fejed felett! 10μm cseppméret esetén a koszorú nagy átmérővel, széles sávokkal és intenzív színekkel figyelhető meg. 20μm cseppméret esetén a sávok lényegesen keskenyebbek és a spekrum ismétlődése jól megfigyelhető. 30-40μm felett pedig a jelenség halványan jelenik meg, de a sávok ismétlődése látványos.

Korona és cseppméret összefüggése
A felhőben jellemző cseppméret és koszorú jelenség megjelenése közötti összefüggés (Atmospheric Optics)

A színek tehát a kevert fehér fényből származnak, ha egyszínű (mesterséges) fényforrás körül figyeled meg a jelenséget, akkor a fényforrás színét látod fényesebb és halványabb gyűrűkként ismétlődni. A népnyelv erre a jelenségre mondja, hogy „udvara van a Holdnak” és általában esőzés előjelének tartják. E megállapítás nem teljesen alaptalan, rétegfelhők gyakran érkeznek esőt hozó melegfrontok előfutáraként. A koszorújelenség hazánkban gyakori, egy évben többször is találkozhatsz vele, főleg a Hold körül veheted könnyen észre.

Angol: corona

Mogyoró pollenen kialakult koszorú egy késő téli napon. A fenyő ne tévesszen meg senkit, csak épp ez volt alkalmas napkitakaró. (Landy-Gyebnár Mónika)

Elhajási jelenség nem csak vízcseppek felületén alakuhat ki. Tavasszal, amikor a növények nagy mennyiségben juttatnak pollent a levegőbe pollenkoszorúval is találkozhatsz. Ha nincs felhő az égen, és mégis koszorút látsz a Nap körül, és a tél végén járunk, akkor jó eséllyel mogyoró vagy éger pollenjét látod.

Mogyoró pollen mikroszkóppal (Landy-Gyebnár Mónika)

A fenyőkben gazdag területeken (Alpok, Kárpátok, Tátra, vagy épp a sarkvidékek erdőségei) a fenyő pollenje dominálja ezt a jelenséget, nyáron. A pollenkoszorú alakja izgalmas: alacsonyabb napállásnál oválissá, sőt, szinte rombusz alakúvá válhat, magas napállásnál kerek.

Egy fenyőféle pollenszemcséi mikroszkóp alatt. (Rocky Mountains National Park)

Ennek oka a pollenszemcsék formájában keresendő: bár minden pollentípus kissé eltérő, a fenyőfélékre jellemző a „Miki egér” alak, ahol a „fülek” a pollen légzsákocskái, amelyek segítségével hosszú időn át képes a levegőben maradni – ne feledjük, e növények szélbeporzásúak, ezért is termelnek rengeteg pollent. A speciális alakú szemcsék a lebegés közben hajlamosak egyféle irányba beállni (hasonlóan egyes halójelenségek jégkristályaihoz). A vízszintes irányban elnyúlt szemcsék függőleges irányban elnyúlt koszorút hoznak létre (ennek egy speciális esetére később visszatérünk).
Ha hajlamos vagy az allergiára nem ez lesz a kedvenc légköroptikai jelenséged.

Angol: pollen corona

A csillagok színeit kiemeli a körülöttük kialakuló mini fényudvar, a párta. (Landy-Gyebnár Mónika)

Bár nem egyszer koszorúnak csúfolják, a helyzet sokkal kevésbé rendezett formája az a fényudvar, amely nem koncentrikus gyűrűkből áll, csupán egy színes (fehér fény esetén vöröses-sárgás, más esetben a fényforrás színével azonos árnyalatú) gyűrű alkotja: ennek a magyar neve a párta. Különösen gyakori, ha a felhőzet szakadozott, szabálytalan. Éjszaka a bolygók, csillagok körül is megfigyelhető, sőt, ez a legszebb megnyilvánulási formája. Egy hajszálvékony, áttetsző felhőlepelen át ez a jelenség ugyanis sokkal színesebbé teszi a csillagokat, kiemeli azok természetes színét. Hasonló módon „működik”, mint a fényképezőgéphez drágán megvásárolható lágyító szűrők. E szempontból mindegy, hogy a felhő páracseppecskékből vagy jégkristályokból áll-e, a jelenség ugyanúgy létrejöhet mindegyiken.

Angol: Aureole

Ovális párta a Mars körül (Landy-Gyebnár Mónika)

A koszorúk közt érdemes kiemelni egy különleges esetet: ez az ovális koszorú, vagy szimplább esetekben ovális párta. Amint azt többször említettük már, az oszlopkristályok nyugodt idő esetén hajlamosak vízszintes állásban lebegni, ilyen esetben a fényoszlopok egy típusa is kialakulhat, ám ezzel – és a fentebb részletezett pollenkoszorúval – összefüggésben ovális alakú koszorú, illetve párta is létrejön. A következő eseménysorozat zajlik: kora este az égen 15-20 fok magasságban jár a ragyogó Vénusz (vagy más fényes bolygó, ill. csillag), és a lassan bekúszó fátyolfelhőzet miatt jól látható párta van körülötte, ami ekkor még kb. kerek. Azonban, ahogy a bolygó készül lenyugodni és egyre alacsonyabban jár, nagyjából 10-15 foknál már azt vesszük észre, hogy a párta oválissá vált, s ez az alak egyre jobban nyúlik, ahogy lejjebb ereszkedik a Vénusz. A horizont felett 4-5 fokkal már nem is pártája van, hanem határozott fényoszlop nyúlik ki belőle felfelé és lefelé is. Ez a folyamat attól függően mutatkozik meg, hogy a vízszintesen lebegő oszlopkristályokra milyen szögben látunk rá. Hasonló ahhoz, ahogyan a pollenkoszorúk is egyre jobban elnyúlnak függőleges irányban, ahogy lefelé megy a Nap.

Angolul: Oval corona, oval aureole