Alkonyati sugarak

A Tyndall-jelenség és az alkonyati sugarak magyarázata megegyezik, a különbség csupán annyi, hogy utóbbinál a Nap már a horizont alatt tartózkodik. Míg a Tyndall-sugarak esetében az árnyékot felhők vetik, addig az alkonyati sugarak esetében a felhők mellett az árnyékoló lehet akár domborzat is. Hazánkban napnyugtakor gyakorta megfigyelhető az Alpok vonulatainak árnyéka, napkeltekor a Kárpátok ormai vethetnek árnyékot az égre. A jelenség érdekessége, hogy bár a sugarakat széttartónak látjuk, azok valójában teljesen párhuzamosak. Hogy ezt könnyebben el tudd fogadni, figyeld meg a vasúti síneket, vagy a szántás barázdáit. A barázdák és a sínek is párhuzamosak, de úgy tűnhet, hogy valahol a végtelenben találkoznak. Látványos alkonyati sugarak megjelenése esetén vess egy pillantást a hátad mögé is! Ritka kísérőjelenség az alkonyati ellensugár.

Bizonyos esetekben lehet ez az egyszerű jelenség is különleges: ha az árnyék nem a légkör legalsó rétegére vetül, hanem a sztratoszférára. Ez akkor fordulhat elő, ha például egy jelentős vulkánkitörés, esetleg heves erdőtüzek füstje feljut a magasba, ilyen esetekben a jelenséget a napnyugtához képest kissé később látjuk, és jóval kontrasztosabb lehet.

Angol név: Crepuscular rays
Szleng: krepu