Gúlakristályos halók

Néha megesik, hogy a Nap körül a szokásos egyetlen karika helyett több koncentrikus kört vélünk látni. Ezek a gúlakristályos halók, melyek ritkaságnak számítanak a légköroptikai jelenségek között.

Mivel a gúlakristályok formájuknak köszönhetően ritkán vesznek fel egységes elrendeződést (könnyen elbillennek a légmozgás hatására), így legtöbbször a szabálytalan elrendeződés által okozott gyűrűket figyelhetjük meg, melyek sugarai igencsak változatosak, köszönhetően annak, hogy itt a kristály lapjai sokkal többféle szöget zárhatnak be egymással, mint a klasszikus hasáb alakú kristályok esetén. A leggyakoribb sugárméretek ezen halók esetében: 9°, 18°, 20°, 23°, 24° és 35°. Mivel a jelenséget kialakító fátyolfelhőzet (esetleg gyémántpor) gyakran tartalmaz klasszikus hasábkristályokat is, így általában jelen van a közönségesebb 22°-os haló is, sőt általában fényesebb, mint a gúlakristályos társai. A kristályok gyakran nem teljesen szabályosak, egyes lapok mérete arányaiban nagyobb lehet, más lapok pedig kisebbek vagy akár el is tűnhetnek, ezáltal befolyásolva, mely halók jelennek meg, ritka az az eset, amikor a fentebb említettek mind jelen vannak.

Ha kellően nyugodt a légkörnek azon része, ahol a kristályok találhatóak, megjelenhetnek egyéb, rendezettséghez kötődő halóelemek is. Ezek közül a leggyakoribbak a 9°-os, a 18°-os és a 23°-os melléknapok. Ezek sokszor a fentebb említett egyszerű körökkel összeolvadnak, sokszor csak enyhe fényességnövekedésként észlelhetőek (a ,,melléknap” kifejezés ne tévesszen meg senkit, ezek az elemek ránézésre nem hasonlítanak a klasszikus melléknapokra, az elnevezés arra utal, hogy hasonló módon rendeződött kristályok okozzák őket).

Szimulált ábra a gúlakristályos halókról
A leggyakrabban észlelhető gúlakristályos halóelemek számítógépes szimulációja (HaloSim)

Bár a gúlakristályos halók viszonylag ritkán megfigyelhetőek, olyankor általában nagy területen jelentkeznek, akár az egész országból lehet őket észlelni. Alább következik az említett halók bemutatása ábrákkal:

9°-os haló: a leggyakoribb gúlakristályos haló, viszont nagyon nehéz észrevenni, mivel a Naphoz (vagy Holdhoz) nagyon közel látszik. Megjelenhet egyedüli gúlakristályos elemként szokványos halók társaságában, vagy komplex gúlakristályos ,,műsor” folyamán. A 9°-os gyűrű alsó és felső részén fényesebb foltokként jelenhetnek meg a 9°-os melléknapok, de magasabb napállásnál (kb. 35° fölött) a felső folt eltűnik. Nappali észlelésnél ügyeljünk a szemünkre, inkább készítsünk képet úgy, hogy a Napot az ujjunkkal vagy egy kisméretű tárggyal kitakarjuk, így egyrészt jobban látható lesz a jelenség a fotón, másrész kiküszöbölhetjük az optika csillanásait, melyek néha megtévesztőek lehetnek.

9 és 22 fokos haló a Hold körül
Klasszikus 22°-os haló a Hold körül, belül egy kisebb gyűrűvel: ez a 9°-os haló, mely ezúttal más gúlakristályos elemek nélkül jelent meg (Ujvárosi Beáta)

18°-os haló: kifelé haladva a következő kör, távolabb a Naptól (Holdtól), így megfigyelni is könnyebb. Észlelésekor általában más gúlakristályos elemek is jelen vannak (akár nagyon halvány formában). Ha a gyűrű jobb és bal oldalán látunk kifényesedést, akkor nagy eséllyel 18°-os melléknapokat sikerült észlelni.

Komplex gúlakristályos haló
Szerencsés esetben több gúlakristályos halóelem is látható egyszerre: a képen megfigyelhetőek a 9°-os és a 18°-os halók, illetve a 22°-23°-24°-os halók összeolvadásából keletkezett külső gyűrű is (Ujvárosi Beáta)

20°-os haló: a 18°-os halótól kijjebb, ahhoz közel található (megjegyzendő, hogy itt már a halók közelsége miatt a biztos azonosításhoz jó, ha több elem is látható egyszerre). Sokszor nagyon halvány, ezért csak kivételes esetben észlelhető.

23°-os és 24°-os halók: kis közelségüknek köszönhetően szinte mindig egybeolvadnak (ha jelen van a 22°-os haló, akkor azzal is), így egyetlen szélesebb és elmosódottabb körként jelennek meg, az egyes elemek elkülönítése általában nem lehetséges. A 23°-os melléknap ennek a körnek a tetején megjelenő felfényesedés vagy ív, mely sokszor a megtévesztésig hasonlít a felső érintőívre. Elkülönítésüknél segít, ha találunk egyéb gúlakristályos elemeket: ilyenkor szinte biztos, hogy 23°-os melléknappal van dolgunk. Fontos különbség az is, hogy az érintőív változtatja a formáját a napmagasság függvényében (ez a 23°-os melléknapra sokkal kevésbé jellemző), illetve az érintőív sokszor élesebb megjelenésű, míg a 23°-os melléknap szélesebb, elmosódottabb.

23°-os melléknap, halvány 18°-os halódarabokkal
Felső érintőív vagy 23°-os melléknap? Első ránézésre nehéz eldönteni, erős utómunkával viszont előhozhatóak az árulkodó jelek: a 18°-os haló halvány darabjai (az alsó képen nyilakkal jelölve) (Ujvárosi Beáta)

35°-os haló: a sorozatból a legkülső, egyik legritkábban megfigyelhető elem. Ha jelen is van, annyira halvány, hogy éppen csak sejthető, kivételes esetben látszik tisztán.

Angol megnevezések:

Gúlakristályos halók: pyramidal halos (utalva az őket kialakító kristályok formájára), vagy odd radius halos (ez az elnevezés arra utal, hogy a sugaruk különbözik a szokványos 22°-os és 46°-os halókétól)

Gúlakristályos melléknapok: pyramidal plate arcs (itt a ,,plate” a lapos kristályokra jellemző elhelyezkedésre utal)

A gúlakristályos halókat bemutató szimulált ábra a Les Cowley és Michael Schroeder által fejlesztett HaloSim3 szoftwerrel készült.